Miért NEM érdemes pozitívan gondolkodni ?
Azért, mert a pozitív gondolkodás NEM MŰKÖDIK..!!!
Bizony!!!
Tényleg.
Miért nem működik a pozitív gondolkodás?:
Több ok miatt, pl.:
– Akik „pozitívan gondolkodnak” azok általában igazából csak olyan negatív beállítódottságú emberek, akik nem mernek szembenézni a saját életük vagy az élet negatív dolgaival, és ezért direkt nem akarják a negatív dolgokat észrevenni, és a problémák okaira se mernek ránézni, és ezért nem tudják megoldani őket, mert direkt kerülik a „túl rossz” dolgokra való ránézést!! Tehát a „pozitív gondolkodók” jó része valójában negatív beállítódottságú is, aki ismét csak „trendi placebó”-val akarja a tűneteket elfolytani, igazi ok kezelés helyett.. ;P
Mert ugye nem a „mit vagyok képes utólag ráerőltetni a gondolati mintáimra” számít igazából, hanem az, hogy alapból milyen érzelmeket okoznak nálad instant bizonyos dolgok, utólagos „felületi kezelgetések” nélkül…!!! Tehát valójában nagyon is jól tudja a sok „pozitív gondolkodó”, hogy sok mindenre túl negatívan reagál és ezért próbálja ellensúlyozni UTÓLAG pozitív dolgokkal (akár már egy fél perces filó után gyorsan), pedig a hindu megvilágosodott is megmondja, hogy valójában azért nem működik a pozitív gondolkodás, mert annak valójában mindig van negatív oldala is, és valójában aki pozitívan gondolkodik, annál mindig ott a negatív gondolkodás is (pontosan úgy, ahogy a 2 pólusú bináris dolgoknál ugye mindig lenni szokott!!), mert az „életpozitivitás” (ahogy ő fogalmaz) az teljesen más dolog, mert annak nincs ellentétpárja úgy, ahogy a pozitív gondolkodásnak!.
Tehát miért NEM működik a pozitív gondolkodás? Ezért:
Tehát a „pozitív gondolkodás” az a realitás „kifestése” (=elhazudása) pozitív irányba (vagy a negatívnak ítélt dolgok figyelmen kívül hagyása). A negatív gondolkodás a realitás kifestése negatív irányba (képzelettel, fantáziával), vagy pedig a pozitív pozitív dolgok észrevételének képtelensége. Holott valójában realistának kéne lennie mindenkinek, mert csak a realizmus működik, és nem a pozitív gondolkodás!
Tehát egyik irányba se kell túlszínezni a dolgokat, hanem arra kell ránézni, ami van: a valóságra, reálisan, tényleg pontosan úgy, ahogyan az van. És csak akkor láthatod az igazi megoldásokat ha ezt megteszed, de akkor bizony elkerülhetetlenül látni fogod és ezért lesz úgymond „pozitív a hozzáállásod és érzelmeid”, nem pedig azért mert olyanra „erőlteted őket”. Tehát úgymond „alapból magadtól spontán” fogsz pozitívan hozzáállni a dolgokhoz (és semmilyen módszer, technika, gyakorlás, vagy bármi utómunka nem kell hozzá). Tehát azért leszel realistaként mégis vidám és boldog, mert csak így láthatod az igazi megoldásokat: a valóságra ránézéssel, és nem pedig „valóságcenzúrával” és az elmédre kényszerített utólagos kiszínezési utómunkákkal, afféle „pozitív kifestéssel”. Tehát a valóság mindig stabil és fixen reális és elkerülhetetlenül ott van kint is és bent is (akkor is ha bármilyen irányba is fested ki negatívra vagy pozitívra) és az ebből a stabil reális állandóból fakadó megoldási nézőpont-észrevételezést és életenergiát nevezi „életpozitivitásnak” a hindu arc (amit megkülönböztet a pozitív gondolkodástól), mert a realizmusnak nincs ellentétpárja. Azaz a valóságnak nincs ellentétpárja, csak annak ha túlságosan kifested pozitívra vagy negatívra, de akármelyik irányba fested ki akkor annak lesz egy ellentét párja, hiszen ha túl pozitívra fested ki akkor a negativitások lephetnek meg, ha meg túl negatívra akkor meg a pozitivitások, és sokszor az igyekszik kifesteni az egyik irányba, akit a másik irány szokott mindig meglepni…!! ^^
+ L. Ron Hubbard is megmondja (pl. „Az Élet egy Új Nézőpontból” könyvének „A Miért” című fejezetében a 100. oldal környékén), hogy, aki direkt nem néz rá a korlátokra, akadályokra, csapdákra (azaz a rossz dolgokra) azok nagyon hajlamosak a csapdába esésre, tehát csak a leghülyébb vágyódik „CSAK a teljes szabadságba” (és hagyja figyelmen kívül a korlátokat) mert, korlátok akkor is léteznek, ha ő nem szeretné és ezért a szabadság csak korlátok közt létezik és a szabadság akkor is csak akkor jó valamire ha van egy hely, ahova el lehet jutni a szabadsággal, tehát nem elég csak simán úgy megszabadulni a korlátoktól, hogy csak simán figyelmen kívül hagyjuk őket, hanem a korlátok és a szabadság megfelelő egyensúlyát kell megteremtni. Tehát CSAK azokat ejtik csapdába a korlátok, akik kerülik azt, hogy rájuk nézzenek!! Pl. egy világháború is olyan mint a piros láma az utcán, és ha te direkt „csak a pozitívat vegyük észre” módon mész át az utcán és figyelmen kívül hagyod a piros lámpát mert neked csak a zöld okoz pozitív, lendületes érzéseket, és ezért „mérlegelésed szerint túl rossz a piros lámpa, mert a céljaimnak megállt parancsol” és ezért direkt nem látod meg a piros lámpát akkor is ha már mióta csak azt nézed, akkor bizony könnyen oldalba kaphat az utcán egy guruló atombomba ;P
Pont ezért mondja Dr. Lenkei Gábor is, hogy nem csupán létezik, de mennyire nem jó a
„szándékos NEM-tudás”:
Pl. ha a munkahelyedről kirúgtak vagy az becsődölt és te direkt nem nézel rá hogy ez megtörtént, vagy hogy miért történt (hisz az „túl rossz lenne és csak a negativitáson paráznál érzelmileg” mondhatná vki ^^) akkor nem csak az eshet meg, hogy hónapokig úgy jársz be dolgozni, hogy fizetést se kapsz, de az is megeshet, hogy még ha képes is vagy szembenézni azzal, hogy kirúgtak akkor is olyan munkahelyre mész legközelebb is, ahol szintén nagy az esélye annak, hogy kirúgnak, hisz igazán nem néztél rá a dologra, hogy pl. most a kazettás magnó vállalkozások vagy milyen iparok dolgok vagy milyen típusú vállalkozások miért is most csődöltek be mostanság, és nálad is pontosan miért is csődölt be akkor ama vállalkozás, s így ugye a jövőben nem fogod tudni könnyebben elkerülni a hasonló problémákat.
Tehát a „pozitívan gondolkodók” általában nagyon is kerülik még a problémákra való ránézést is, hát még a problémák okainak elemzését, és így a megoldásukat se ismerik eléggé, és így a problémák okait meg aztán végképp nem látják, és így megoldani se tudják őket általában, és EZÉRT NEM MŰKÖDIK a pozitív gondolkodás igazából, és ezért párhuzamos mindig egy negatív ellenpólussal.
És ez olyan végletekig is elmegy, hogy az ilyen „szuperül pozitívra beállított emberek” egyenesen RETTEGNEK attól, hogy bármiféle lényegi problémájukra ránézzenek és megoldják őket, mert annyira rettegnek attól, hogy akkor irányíthatatlanná válnak a negatív érzelmeik és reakcióik és az „energiájuk lemegy” meg stb. blablabla, holott nem a realizmustól, azaz nem a problémákra ránézéstől megy le az energiájuk, hanem azért, mert az érzelmeiket nem tudják kontrollálni, a reakcióikat, és egyből reaktívan negatív érzelmek törnek elő bennük, amiket nem tudnak irányítani, és már így is túl sok energiájukat pazarolták a dolgok pozitív irányba történő kiszínesítésére és a problémákra ránézés nélkül ugye megoldásokból se látnak eleget, ezért csak körbe körbe pazarolják az energiáikat ugyanazokon a körökön és már attól is öngerjesztő reaktív automata energiaspirálba esnek, ha csak ilyesmire gondolnak általában, hiszen „a negatív gondolataik ellen mindig harcolni kell pozitív gondolatokkal” ^^, tehát már magától a félelemtől is félnek, mert ugye olyan régóta csinálják már ezeket, hogy annyira rutintalanok a problémák okainak a felkutatásában, és a jelenben levésben (azaz a dolgokra reálisan ránézésben), hogy jobbnak vélik már kb. magára a problémára a ránézés elkerülését is, holott ez a legnagyobb csapda!
Tehát ha jön a vonat és te a síneken mész attól még a vonat elbasz ha te nem nézel rá, mert „csak a jót vegyük észre mindig”….!!!
Minden lényegi probléma, attól igazából egyáltalán nem szűnik meg, hogy te direkt nem nézel rá.. !!! Tehát a tudatos nem-tudás állapota nagyon alacsonyan van, és pont az ellenkezőjével, a problémákra és rossz dolgokra ránézéssel lehet csak általában annak a rossz dolognak és problémának a megszüntetését kezdeményezni!!!
Tehát valójában a legtöbb „vonzás törvénye” szerinti „pozitív gondolkodó” ezért nem éri el a céljait, mert igazából rá se mer nézni rengeteg problémára, pl. a negatív, elnyomó emberek létezésének valóságára, és hazug aljas csapdákra vagy válságos helyzetek okozta háborús válsági cécókra, tehát lényegében a valóságra nem mernek ránézni. Nincsenek a jelenben eléggé. És pont az ilyen emberek miatt vannak ezek a válságok, mert a sok birka többség a szándékos nem-tudás állapotában „csak pozitív dolgokkal mer foglalkozni”.. aztán persze mégis rákényszerül, hogy foglalkozzon negatív dolgokkal ,csak akkor meg már túl késő sokszor vagy tényleg nagyon megterhelő és túl bonyolult ha már elbaszott a vonat vagy vmi antiszoc társaság… 🙁
Buddha is ezért mondja, hogy a középút a járható út, mert bizony néha kell tudni képesnek lenni szembenézni a rossz dolgokkal is, a problémákkal, a rideg valóval is ahhoz, hogy meg tudjuk oldani őket. És csak ezek után tud igazi, „ösztönös életpozitivitás” kialakulni, ha ugye a képességed is megvan a megoldásokhoz, nem csak a látszat, felszínes, külcsín placebó, vágyálom reménykedések pozitív módra… ;P
Még a bibliában is vannak ilyen esetek, amikor Jézus is hasonlókat mond: Miszerint a rosszal képesnek kell lenni nemcsak szembenézni, de még „a démonokkal is konfrontálni”, és ugyanezt mondja a hindu arc is, hogy a „demons have to be faced”..!!!!!!!
Meg tehát nem csak Hubbard de sokan mások is megmondják (szinte minden értelmes guru), hogy, hogy aki képtelen még csak ránézni is problémákra, annak nem sok esélye van arra, hogy megoldja őket, vagy hogy ténylegesen boldog legyen.
Tehát mondhatni „a pozitív gondolkodásnak valójában pozitív hozzáállásnak, avagy megingathatatlan önismereten, azaz megoldási képesség és sziklaszilárd realizmuson alapulónak kéne lennie az afféle pozitív érzelmi állapotoknak” hiszen csak akkor tudod igazán kontrollálni az érzelmeidet, reakcióidat és helyzetkezelést is ha kezded érteni már mire gondolok, pontosan úgy, ahogy az Invincible Thinking / Unshakable Mind című könyv is kifejti (tehát ha e cikk után is több infó kell ajánlom e 2 könyvet!):
Magyarán az érzelmi kontroll visszavételére kéne inkább összpontosítani (hogy ne pánikolj ha pl. jön a vonat és tudj cselekedni is), és nem pedig ama fanatikus trendé alakult fanatizmusra, hogy „jajj csak a pozitívat nézni” dolgokra hiszen azzal már alapból harcolsz egy negatív ellenpólus ellen, és ha tudnád tényleg jól irányítani az érzelmeidet, ha alapból képes lennél kontrollálni őket (ha pl. Hubbard Dianetika stb. módszereivel megtanulod) akkor ugye nem kéne „visszakompenzálni” valahogy pozitív érzelmekkel a negatív érzelmeidet, hisz alapból nem lennének akkor a másik irányban sem túlságosan kilengő negatív dolgok olyan szintig, hogy már attól is összerezzen a sok pozitív gondolkódó, hogy pl. jajj „negatív dolgokról beszélni se beszéljünk, mert már egyből leszívnád az energiám” szintű tipikus szánalmasan amatőr hozzáállás pontosan 0 kontrollal érzelmek és életenergiák felett, mert az ilyesmiből annyira de annyira megfigyelhető a 0 önbizalom és a 0 probléma konfrontálási képesség az efféle „rá se merek nézni” féle mentalitásból, hogy már olyan szintig feltűnő, hogy igazából azért nem mernek beszélni se róla (nemhogy pl. doksifilmeket nézni a témában), mert annyira bizonyosak abban, hogy kezelni is képtelenek a hasonló dolgokat (pl. saját reaktív negatív érzelmeiket, amiket kiváltanak bizonyos témák). Pedig ha az érzelmek felett meg lenne az IGAZI kontroll, akkor a negatív gondolatok és a legnegatívabb problémákra való sűrű ránézés nemcsak hogy semmi negatív érzelmet nem okozna (amit pozitív gondolkodással így kompenzálni se kell), és nemcsak semmi negatívat nem fog „bevonzani” hanem SŐT pont, hogy csak így kerülhető el sokszor valami hatalmas gigászi rossz dolog, mint pl. amikor 2 éve sokan nem akartak szembenézni azzal, hogy jön a válság mert egy idő után, ahogy heteken át próbálták győzködni egyesek a népeket az már annyira „vészmadaras negatív energiaelszívós negativitás góc” volt egyesek számára, mert olyan „irreálisan túl rossznak tűnt” és annyira „túl negatív érzelmi hatásúnak” tűnt számukra, hogy arra már ránézni se mertek, nemhogy teljesen szembenézni vele, mert már érzelmi szinten is annyira kontrollálhatatlanul negatív érzelmi szintektől rettegtek, hogy pont ezért vonzották be őket az emberek, mert képtelenek voltak jó előre szembenézni vele, azaz a valósággal, hogy pontosan mi is zajlik épp (hisz akkor látták volna mi hova vezet ugye pl. a sok doksifilmből)….! Azaz a nagy válság gebaszt se szopták volna be így azok, akik már a kezdetektől egyre jobban szembenéztek vele, mert csak ők tudtak ugye egyre jobban felkészülni a jövőre, és pont ezért van az a mondás is, hogy a”mitől félsz azt bevonzod”, mert ugye amitől félnek arra általában ránézni se mernek, mert „túl negatív” és így meg se tudják ismerni azt, s így meg se tudják előzni, vagy megoldani se tudják. Pedig a sötétben is csak azért fél ugye a kisgyerek, mert nem ismeri. Mindenki csak attól fél, amit nem ismer, és pont azért hozza az élet elő újra és újra „bevonzva” ugyanazokat a problémákat, mert nem tanultad meg kezelni őket eléggé, mert nem is ismered még a problémát se, nemhogy az okokat, mint pl. hogy pontosan mikor mi is fog történni pl. egy 3. világháborús válságban, ott is az ugye sokkal kevésbé fél, aki ugye már ismeri a sok száz doksifilmből, hogy pontosan mi is történik, mert fel tud rá készülni, már nem retteg a bizonytalanságtól, mert ugye csak a bizonytalanságtól fél mindenki. De aki a rosszal képes szembenézni, az tudja csak kivédeni is igazán általában. Tehát akik a negatív dolgokkal szembenézésre nem szoktatják hozzá magukat, pont azokat szokta néha-néha valami elég nagy gebasz érni (amibe belerokkannak, azaz tartósan csökken onnantól életminőségük akár testi egészségileg, akár anyagilag, mint pl. amikor kirúgják vagy becsődölnek a válsággal vagy szándékosan nem akarják tudni hogy a főnökük meglopja őket vagy hogy az orvosuk hülye, stb. mert ők „csak a pozitívra figyelnek”)…
Ugyhogy ne irrealitássá színezd ki a valóságot, hanem lásd reálisan és akkor láthatod csak a reális megoldásokat, és csak azok okoznak valódi boldogságot, nem pedig csak színlelt pozitivitás kifestőke..!!
Tehát légy realista, és nem pedig optimista vagy pesszimista, hisz Buddha is megmondta, hogy: „A legfelsőbb igazság a legmagasabb szintű öröm” ! ;))
Tehát Buddha reinkarnációjától kezdve minden igazi megvilágosodott ezt mondja, s remélem mondani se kell, hogy a pozitív hozzáállás teljesen más mint a pozitív gondolkodás, mert a hozzáállás az ugye a cselekvési hajlandóság iránya (avagy mondhatjuk „life positivity”nak is), a gondolkozás meg csupán gondolatok, és márpedig az érzelmek és a cselekvések határozzák meg a dolgokat nem pedig csak a tett nélküli újra és újra mantrázott gondolatok.. 🙁
;P
;))))
Miből van eme videó részlet kivágva konkrétan?:
( Ha netán nem látnád akkor frissíts és várj +10 másodpercet ! )
+ Ha érdekelnek hasonló önfejlesztő mondanivalós videók, akkor heti hírlevélben is kaphatod mindig a legújabbakat, kiemelteket és véletlenszerűeket is örökké ingyen HA a másik weboldalamon beregisztrálsz ÉS azután +1 kattintással jelentkezel az ingyenes vicces önfejlesztő képzés csodára! 😉
+ Bónusz önismereti dokumentumfilmek
🙂
